KissArtPhoto

Holnap délelőtt 10-kor nyitja meg immár sokadik alkalommal kapuit a Papp László Sportarénában az esküvők, bálok, ünnepek kiállítása és vására. Akit érdekel a téma, vagy idén tervezi esküvőjét annak szerintem ott a helye.

Mivel én is fotósként érdeklődök az esküvők, és bálok, rendezvények iránt, így kötelességemnek érzem, hogy kilátogassak, és megnézzem mik az idei trendek, újdonságok. 

Aki kiszeretne látogatni az ezen a linken informálódhat jobban:

http://www.eskuvo-kiallitas.hu/hu/kialitasi-informaciok

Persze aki nem tud kilátogatni azok se csüggedjenek, mert egy kis beszámolót is fogok írni a blogomon :) Pár képpel.

Mikor megjelentek az első tükör nélküli nagy szenzoros gépek, az úgynevezett MILC-ek, és a kezembe fogtam egyet az első gondolatom az volt, hogy ezzel meg, hogy lehet fényképezni. Egyszerűen az ember nem tudja megfogni rendesen, a gép kicsi az objektív meg nagy. Hisz a benne lévő nagy szenzorra csak egy nagyobbacska üveg tudja leképezni a fotózni kívánt témát.

És persze szerintem a felhasználók közt is biztos van pár aki azért válassza ezt a kategóriát, mert nem akar nagy gépet, venni de azért milyen COOL, hogy cserélgetni lehet az optikát. Aztán el kezdni használni és rádöbben arra, hogy ez mégsem olyan COOL mint az az elején tűnt neki, és ekkor jönnek a bátor úttörők és a garázs mélyén elkezdenek agyalni és alkotni. És fából faragnak markolatot a géphez, hogy végre azt kényelmesen meg tudja fogni. 

Az igazat megvallva már arra várok, hogy melyik lesz az első gyártó aki meglátja benne a pénzt és elkezd gyártani markolatokat ezekhez a kis gépekhez :)

Véleményem szerint azonban annak ellenére, hogy most nagyon mennek ezek a gépek a piacon, a komolyabban fotózni kívánók körében még mindig egy tükrös gép lesz a nyerő. Hisz a két típus között lényegében a tükör hiánya vagy annak megléte a különbség. A többi mind ugyan az szinte.

Befejezéskép pedig vázolnám, hogy szerintem miként jött létre ez a MILC kategória:

Japán mérnökök már hosszú évek óta csak hánykolódtak az ágyaikban, hogy hiába a nagy technológiai változás a fotóiparban azt a fránya tükröt még mindig nem sikerült kiszedni a gépből. Hiába az élő kép, hiába a videó funkció a tükör még mindig visszaköszön a gépek belsejében. Egyik reggel azonban az egy mérnök felriadt álmából, és lelki szemei előtt egy kompakt és a tükörreflexes gép hibrid zabigyereke villant fel. Azon nyomban leült az íróasztala elé és levázolta a képet. Mely az első MILC gép tervei voltak. Mikor pedig még aznap délelőtt bemutatta a vázlatokat a feletteseinek csak ennyit mondtak neki. Hogy ez eddig nem jutott az eszünkbe! Csak a türköt kell kivenni, és minden megváltozik! ZSENIK VAGYUNK EMBEREK! ZSENIK!!

Na nagy vonalakban ennyi a történet :)

Az alábbi linken pedig megnézhetitek a csodálatos fafaragó munkáját :) Gratulálok neki a nagy ötlethez, és kíváncsian várom mikor csapnak le rá a gyártók is. Hisz szerintem pénz van benne. De majd az elemzők eldöntik, hogy mennyi :)

http://www.fotoklikk.hu/cikk/ha-kicsi-geped-toldd-meg-egy-markolattal

Ezen a linken pedig pár elvetemült arc van :D

http://www.petapixel.com/2012/10/30/first-impressions-of-the-canon-eos-m-mirrorless-camera/

Pár napja, pontosabban péntek délelőtt újra szerencsém volt együtt dolgozni a Zuglói Filharmoniával. Most azonban nem egy szinfónikus koncerten kellett képeket készítenem, hanem egy színdarab főpróbáját kellett végigfotóznom. Maga a munka 9-től egész 13 óráig tartott. Félidőben pedig egy fél órás szünetet tartottak az előadók. Ez kapóra is jött mert így legalább át tudtam nézni az addig elkészült képeket, és a reménytelen egyedeket már ott helyben eltávolíthattam, persze a kuka se maradt éhes. De ez már csak így szokott lenni. Ha a képek 10-20%-a felhasználható már jó napja volt az embernek. Hisz a színészek folyamatosan mozognak, és ha a gép véletlen rosszul méri fel a helyzetet és lassabban csapódik a tükör, máris kész a de jó kép lett volna, ha éles kép.

Végeredményben 56 képet retusáltam, "hívtam elő". De persze készült nagyon sok egyforma, így ilyenkor minidg a legjobbat szoktam csak megcsinálni, hisz ha van egymás után 10 egyforma az csak a kép értékén ejt csorbát. Illetve a képek retusálására úgy 5-6 órát vett igénybe, mivel minden egyes képről le kellet szednem a mikrofonokat, és azoknak a drótjait. Valamint a további munka még egy jó órát vett igénybe mire kimentettem őket, azután pedig jöhetett egy kis újra élesítés, fölleg a kicsinyített formátumok esetén.

Maga a fotózás is tartogatott némi kihívást, hisz a fényeket most nem én hanem a világító szabályozta. Így pedig volt, hogy szinte lehetetlen volt jó képet csinálni, mert az egész színpad vörösben vagy narancssárgában úszott. Amiket köztudottan nem szeretnek a digitális fényképezőgépek. Valamint előfordult az is, hogy a fehér fény mellett voltak jelen a már leírt zavaró színek, melyek végképp megnehezítették az utómunkát. Persze fekete fehéren már ezek is jobban mutattak. 

Akit még érdekelnek a további képek, azok megtalálhatók a követkető linkeken:

https://picasaweb.google.com/112322388670665460287/Pelikanmadar

http://indafoto.hu/spongyi/eloadasok

Valamint ha nem csak a blogon akarsz értesűlni új képeimről, erre a linkre katintva LIKE-olhatod facebookos oldalamat is:

https://www.facebook.com/kissartphoto

Illetve a Zuglói Filharmónia oldala a következő linket található meg:

http://www.zugloifilharmonia.hu/

További jó olvasgatást :)

Gondolom ahogy azt mindenki észre vette tegnap újból esett a hó. Ennek alkalmából osztok meg veletek pár képet, melyeket a városi cirkálásom közben készítettem. 

Illetve megjegyezném, hogy most csak 35 percet késett a vonat amivel hazamentem :)

A minap osztották meg velem is az alábbi linket, melyen elképesztő légi felvételeket lehet látni melyeket egy sárkányeregető készített melyre felszerelt egy fényképezőgépet is. Hasonló felvételekkel találkozhatunk már, de a legtöbb esetben mind minőségben mint pedig a kép vágásában, mondanivalójában elmaradt az alábbi képektől.

Az összes kép rendkívül jól komponált, és minden szempont szerint megfelel a jó kép kategóriájának, és mintha csak egy sárkányrepülőről vagy helikopterről készítették volna.

Hát jó képnézegetést :)

http://digital-photography-school.com/61-amazing-kite-aerial-photography-images

Hétfő újabb túrára és képvadászatra indult az indafotó csapata. Eme nap Esztergomot céloztuk meg meghódításunk céljául, de persze a természet mindezt megpróbálta megakadályozni és mindenféle trükköt vetett be ellenünk. De ne is szaladjunk ennyire előre. Kezdjünk mindent a legelején.

Az elképzelés a következő volt. Reggel 8-kor találka az Árpád-hídnál lévő buszpályaudvaron. Innen 8:20-kor indul a busz Esztergomba, ahová fél 10 körül érkezünk. Ott szép képeket készítünk és 3-4 felé elindulunk haza. Röviden ennyi volt a terv. És most jöjjön a valóság.

Reggel 8 körül a megbeszélt helyen találkoztunk, de a "nagy" havazás és pár keresztbe fordult kamion miatt a buszok nem közlekedtek. Jöhet a "B" terv. Ami nem volt. Így kötöttünk végül ki az Újpest-városkapunál lévő vasútállomáson. A vonatra itt úgy még fél órát kellet várni plusz az az 5-10 perces késés amit ezalatt a pár km-en össze tudott szedni. Időközben persze kiderült, hogy mivel pályafelújítás van, Pilisvörösváron át kell majd szállni a buszra. Szóval a buszozást mégsem fogjuk megúszni :) De mindezt leszámítva az út végső soron elég kényelmesre sikeredett. De a fél 10-es érkezésből inkább 11 órás lett. Első feladat teljesítve :)

Megérkezésünk után kezdetét vehette az amihez az indafotó csapata a legjobban ért, ezt pedig nem más mint a fotózás. Mindenki elő is kotorta a táskák mélyén megbúvó gépeket. Az állomásról elindulva már próbáltunk is jó témákra bukkanni, de az út okozta fáradságtól ez nehezen ment. Így ugortunk be egy kis cukrászdába inni egy kávét, és enni egy kis sütit, hátha jobban felpörög a banda. Hát meg is lett az eredménye, hisz újra útnak indulva  egyre sokasodtak a tükörcsapódások, és egyre több kép született. A városban meglátogattuk a Kálvária-hegyet, majd onnan leereszkedtünk a Duna partjához.

De még mielőtt közelebbről megvizsgáltuk volna az itt lévő hidat, megpróbáltunk rekonstruálni egy régi képeslapot illetve elötte meghatározni azt, hogy honnan is készülhetett pontosan. Miután megvolt a hely rá kellet jöjjünk, hogy az évek alatt még a képen szinte nem is látszó fák igencsak szépen felcseperedtek, így a régi kilátásból vajmi keveset látni. Ennek ellenére mi megörökítettük a következő generációknak a mostani és az akkori látványt :)

Mindezek után jöhetett a disszidálás, és egyre fokozottabb léptekkel bevettük a hidat. Áttérve aztán nem találtunk senkit így kisebb tanácskozás után úgy határoztunk, hogy inkább visszatérünk. De így is csodát tettünk hisz tudomásom szerint ez volt az első indafotóstúra mely átlépte országunk határát. Megérkezvén még megcsodáltuk a félbe hagyott építkezéseket, hogy miként lesz az enyészeté egy félbe hagyott álom.

Ezek utún pedig jöhetett a jól megérdemelt ebéd. És a mai nap élményeinek átbeszélése, nem is számolva azzal, hogy még tartogat meglepetéseket a nap számunkra. Az étkezés befejezése után, el is indultunk a buszmegálló felé, hogy ne utolsóként kelljen felszállni a buszra. De odaérve 20 perc várakozás után és egy kedves néni mondatait követően mely valahogy így hangzott "4:40 körül ér be egy busz Pest felől, és majd megy vissza ugyan oda" kellet rádöbbennünk, hogy még egy desszert is simán belefért volna abba az ebédbe. A sok várakozás, és a hideg miatt úgy döntöttünk, hogy nem várunk tovább és elmegyünk a hosszabbik úton közlekedő busszal. Fel is szálltunk, ahol közölték velünk azt, hogy majd valahol át kell szállni mivel a busz hátuljában ki van törve egy ablak. Szóval ennyit a melegedésről. Visegrád környékén jártunk mikor megkaptuk a másik buszt, így mindenki átszállt rá. Persze ezen se nagyon ment a fűtés, de egy ilyen nap után már csak azon volt mindenki, hogy érjünk haza :) Szerencsénkre az út további részében semmi akadályba nem ütköztünk, így kissé fáradtan meg is érkeztünk 7 óra körül az Újpesti buszállomásra. 

A metrón számolgatva a részidőket pedig rá kellet jöjjünk arra a puszta tényre, hogy azon a bizonyos hétfői napon több időt töltöttünk utazással, átszállással és várakozással mit fotózással. De azért a pár képért, és az élményért mindenképp megérte elindulni. 

Mindenkinek köszönöm a részvételt és a szervezést, és remélem még sok ilyen élménydús kalandban lesz részünk :)

További képeket pedig az alábbi linken találtok:

http://indafoto.hu/spongyi/indafotoseta

Amíg kicsiny hazánkban annak ellenére, hogy míg jócskán a télben járunk, és napok óta várják a havat, nincsenek felkészülve rá. Ezzel szemben más országokban ez nem jelent gondot.

A mai nap történéseit amikben jócskán szerepet kapott a hó, és kis hazánk hozzáállása ahhoz egy következő bejegyzésben osztom meg veletek, mert még nekem is fel kell eszmélnem a mámorból :)

A videót a www.handras.hu oldalon láttam, de úgy gondoltam veletek is megosztom :)

Tegnap újra volt Indafotótúra, ami újra nagyon jóra sikeredett, és szerencsénkre az idő is nagymértékben kegyes volt a kis csapathoz. A napot csak néha takarta el egy egy kósza felhő. Így pedig a hideg is elviselhetőbb volt. 

Maga a túra Soroksárról indult a Hősök teréről, és a végén itt is fejeződött be az. Ide hévvel érkezett a kis csapat. Innen indultunk meg a Duna felé, hogy elkészíthesse mindenki a már napok óta kigondolt képeit. Én már az elején az elhagyatott hajóra voltam kíváncsi, és meglepődve láttam, hogy milyen jó állapotban van. Belsejében a berendezések, és persze a kristálycsillár is megvan még. De a zongorát az ott szerzett információim szerint elvitték. És persze az elefánt is megszökött az egyik kabinablakon keresztül. Innen komppal mentünk át a túlsó partra, ahol a túra további részét töltöttük. 

A partszakaszon több helyi is etette kenyérrel az itt telelő madarakat, ezáltal pedig nekünk rendkívül jó témát szolgáltatva, hisz a madarak egymással harcolva próbálták ellopni egymás szája elől, szájából a könnyen megszerzett falatokat. Persze a gyorsan mozgó állatokat nehéz volt megörökíteni. De egy kis türelemmel sikerrel járhatott az ember. 

A túra vége felé, és miután mindenki kellőképp áthűlt, elindultunk melegedni a Horgásztanya nevű csárdába, mely Csepel és Szigetszentmiklós határán fekszik olyannyira, hogy az az étterem falai kört halad valahol :) Itt mindenki kiolvadva, elemében érezve magát, egymást érő poénvillanások közepette mulattuk az időt, miközben mindenki pótolta az elvesztett kalóriákat. 

Ezután szépen mindenki elindult hazafelé, ki erre ki pedig arra. Kisebb csoportokra oszolva. Mi páran a komp felé vettük az irányt, hogy még búcsút inthessünk az öreg elhagyatott bárkának. És az éj sötétjében pár éjszakai képet is lőhessünk. Én kicsit játszottam a fényekkel, és a megszokottól eltérő képeket próbáltam csinálni. Íme az eredménye:

Ez a túra is nagyon jóra sikeredett, barátságok, és ismeretségek mélyültek el, és újabb tapasztalatokkal térhetünk haza. Remélem legközelebb is találkozunk.

További képeket itt találhatok:

http://indafoto.hu/spongyi/indafotoseta

http://indafoto.hu/gyujtemenyek/201301_csepel_dunaparti_fotoseta/page/1

Régebben már próbálkoztam blog írással, de szép lassan a feledés homályába veszett. De most újra elérkezettnek éreztem, hogy belevágjak, és megosszam másokkal a fotózással kapcsolatos tapasztalataimat, élményeimet, vagy épp olvashassatok az újdonságokról, melyek megjelennek ilyen téren.

Mindenkinek jó olvasgatást kívánok.